Jégút,Yellowknife1

Nagyon különleges és egyedülálló leírást hoztam Nektek.
Többek kérésének eleget téve, a következő posztok a jégútról fognak szólni, amit a National Geographic csatornán sugárzott Jéglovagok ( Ice Road Tracker ) című filmsorozatból ismerhettek.
Kicsit másként, mert ez a leírás azt tárja elétek, amit Attila tapasztalt, és ez néhol eltér a műsorban elhangzottaktól.

Ez a film egyik epizódja, ha valaki nem látta volna:

Ez a történet a párom tapasztalatai alapján készült, együtt írtuk ezt a bejegyzést. A fényképek java részét vezetés közben, a mozgó autóból készítette, de szerintem így is csodás látvány.

Földrajzilag négy különböző területen készült a filmsorozat (nyugatról keletre):

1, az alaszkai Dalton Hwy-n és ennek folytatásaként a Jeges-tengeren az olajfúró tornyokig,

2, a kanadai Yukon és Northwest Territories területén lévő Dempster Hwy- n, ennek folytatása volt
Inuviktol Tuktoyaktukig a Mackenzie folyó jegén és a jeges tengeren

3, a kanadai Northwest Territories területén lévő Yellowknife-tól az északon fekvő gyémántbányákig

4, a kanadai Manitoba és Ontario különböző városaiból az északi területeken lévő, külvilágtól elzárt indián településekig. Ez a jégút teljesen más, sokkal nehezebb körülmények között, nagyon rossz úton kell dolgozni, később erről is írok majd.

Attilának volt szerencséje mind a 4 helyszínt bejárni, a második kettőn „Jéglovagként” dolgozott, az első kettőn együtt voltunk személyautóval. Inuviktól Tuktoyaktukig már nincs jégút, mi szerencsések voltunk, az utolsó évben még végig tudtunk menni rajta. Következő évben elkészült az egész évben járható földút, ezért a jégutat már nem építik meg többé.

Ez a poszt a Yellowknife-i jégútról fog szólni.

A Jégútra nagyon nehéz bekerülni, hatalmas a túljelentkezés és legalább 5 éves észak-amerikai vezetési tapasztalat is követelmény. Nekem 5 év próbálkozás, többszáz email, telefonhívás és fax után sikerült.
Több év alatt összesen 3 külföldről bekerült személyről hallottam. Az egyik Új Zéland-ról, aki az összes extrém teherautós úton dolgozott már, a másik egy európai akit a 3 nap után a jégen gyorshajtás miatt elkaptak és felmondtak neki, a harmadik egy lengyel nő volt aki a filmben is szerepel.

Már hónapokkal a jégút megnyitása előtt elkezdik hordani a gázolajat és a bányák működéséhez szükséges egyéb árukat a Yellowknife-ban lévő hatalmas tank farmra és telephelyekre. Erre azért van szükség mert csak rövid ideig használható a jégút. Így a megnyitásától a kamionok a lehető legtöbb időt a jégen tudják tölteni. Évente körülbelül 2 hónapig van nyitva (időjárástól függ), ez alatt az idő alatt a cél, hogy a rendelkezésre álló kamionok 9000 kanyart tegyenek meg. A képen látható, hogy ebből az előző szezonokban mennyi valósult meg.

A jégút készítése is időjárástól függően már november végén megkezdődik. A filmben elhangzottakkal ellentétben, szerintem nem kell tartani attól, hogy a jég beszakad és a filmben szereplő főhős Alex Debogorski sem tölt perceket a jégre lépés előtt azon tanakodva, hogy vajon kibírja-e a jég. Ezt Ő is megerősítette, többször beszéltem Vele és közös konvojban is mentünk. Az utat csak akkor nyitják meg a teherautók számára amikor a jég elérte a kellő vastagságot (1,2 m) és ezt egész szezon alatt folyamatosan ellenőrzik. Ahol a jég vékonyabb vagy repedt, ott a karbantartók azonnal nekiállnak a javításnak. Lyukat fúrnak a jégbe és locsolják, hogy vastagodjon. Ha a jégen javítani való részt találnak, azt pirosra lefestett jégtömbbel jelzik míg el nem készül a javítás, így a sofőrök ki tudják kerülni.

Nekem egy Edmontoni céghez sikerült bekerülnöm és saját költségemre kellett oda-vissza mennem. Összesen 6600 km, a ruhák és szerszámok miatt kocsival mentem. Az első dolog az volt megérkezésem után, hogy vizsgát kellett tennem a jégút szabályairól és veszélyes anyag szállításból is. (Ez minden évben kötelező) Itt tudtam meg, hogy a legtávolabb fekvő Ekati gyémántbányába fogok gázolajat szállítani. Régen volt északabbra is bánya, de mára már mindet bezárták.

A sikeres vizsga után még 6 napot kellett várnom, hogy működő kamiont kapjak (ami közel 30 éves volt). Erre persze nem járt fizetés.
Az első utam a szerelőműhelybe vezetett fékprobléma miatt. A fék elkészülte után üresen kellett mennem 1500 km-t a Yellowknife-i telephelyig.
Félúton újabb fékhiba lépett fel és mivel 7 óra várakozás után sem jelent meg a beígért szerelő, végül saját magam javítottam meg -25 fokban 2 óra alatt annyira, hogy Yelowknife-ig eljussak vele.
Ott bejelentkeztem a műhelybe és újabb 3 nap várakozás után hajnali 3-kor telefonáltak, hogy most kerültem sorra, azonnal vigyem a kamiont. A műhely csak egy murvás talajon álló hatalmas ponyvasátor, ahol a szerelők a sárban fekve dolgoznak. Ez egy ideiglenes műhely, a szerelők is csak a jégút idejére jönnek ide Edmontonból. Reggel 7- re kész lett a fék és végre indulhattam.

A tank farmhoz sorba kell állni az út szélén. Maga a dupla tartálykocsi feltöltése 45 percet vesz igénybe (50 000 liter), de a hosszú sor miatt ez napközben akár 7 óra is lehet. Éjféltől reggel 6-ig nem dolgoznak, aki addig nem kerül sorra annak ott kell maradnia és reggel 6-kor folytatódik az araszolás. Miután feltöltöttek, vissza kell menni a céges diszpécserhez aki ad egy időpontot a következő konvojhoz ahova beférek. Fél óránként indítanak egy négytagú konvojt, mert a filmmel elletétben senki nem mehet egyedül. Előfordul, hogy 5-6 órát is kell várni az indulásra és mivel éjjel-nappal megyünk, az időpont akár hajnali 2 óra is lehet. Minden kamion kap egy számot amit a szélvédőre ki kell tenni és a biztonságiak ez alapján tudják beazonosítani az egész jégút alatt a sofőrt. Mivel ez az év volt a huszadik évfordulója ennek a jégút szakasznak, ezért idén a számok Northwest Territories-ban használatos jegesmedve alakú rendszámtábla alapra lettek nyomtatva. ( ajándékba egy 20. évfordulós táblát is kaptunk)

Nagyon szigorú szabályok vannak, aminek a megszegéséért a súlyosságától függően írásbeli figyelmeztetés, 5 napi kizárás, adott szezonról való kizárás, vagy a jégúttól való teljes eltiltás, ezenkívül mindegyik mellé a biztonsági bónusz teljes elvesztése jár. (Például 2km/h sebesség túllépésért 5 nap kizárás.) A bónusz utanként 200$, amit akkor kapok, ha végig csinálom az egész szezont, egyszer sem mondok nemet a diszpécsernek mikor útra küld és semmilyen büntetést nem kapok. Ezt a bónuszt júliusban fizetik ki. Azért csak az kapja meg aki végigcsinálja a szezont, mert az idény vége felé az út már nagyon rossz állapotban van, tele hatalmas gödrökkel és a nappali hőmérséklet emelkedése miatt csak éjszaka szabad közlekedni. Egy hirtelen bekövetkező meleghullám hatására az utat napokra vagy akár egy hétre is lezárhatják és előfordulhat, hogy addig nem tudunk visszajönni. Természetesen erre az időre sem jár semmi fizetés.

Rakottan az út felénél lévő táborig a jégen 25 km/h, a tábortól északra 30 km/h a megengedett sebesség (itt már hidegebb van, így a jég vastagabb). A tavak között a szárazföldön 30 km/h a korlátozás mindenhol. Üresen 10 km/h-val gyorsabban lehet menni mint rakottan. Vannak külön kiépített expressz utak, kizárólag üres kamionok számára ahol 60 km/h a megengedett sebesség. Ahol a jéggel probléma van vagy útkarbantartók dolgoznak, ott 10 km/h. Ha két rakott kamion jön egymással szemben, akkor is 10km/h a lehet a sebességük az egymás mellett elhaladás során.

Szigorúan be kell tartani a követési távolságot is, ami a jégen 500 méter. Erre azért van szükség mert a teherautók nagyon nehezek ( 70 tonna) és a jég ne legyen túlterhelve. 500 méternél több sem lehet, mert akkor azért szólnak hogy széthullik a csapat. Az út során kis táblák vannak elhelyezve amin számok vannak, ezek a jégúton nem a kilómétert jelzik, hanem a víz és a szárazföld határát. A teljes út alatt 65 különböző tó és folyó jegén kell áthaladni.
A konvoj vezetőjének be kell mondania a rádióba a tábla számát, a konvoj létszámát és hogy melyik irányba mennek.( Minden bánya felé tartó autó északot mond, a visszafelé tartók délt.) Ez alapján tudják betartani az 500 méter követési távolságot, illetve tudják ha jön szembe valaki.
A követési távolságot nagyon nehéz betartani, mivel ha a konvoj odaér egy 30 km/h-as szakasz végéhez ahol egy 10 km/h-ás szakasz kezdődik, a csapat összes tagjának le kell lassítani 10 km/h-ra hogy megmaradjon a kellő követési távolság. Sajnos a szabályzattal ellentétben miután az első autó átér a lassú szakaszon, rögtön felgyorsít és nem várja be a többieket.

Figyelni kell arra is a jégen haladás alatt, hogy nem szabad 3 méternél közelebb menni a hótól megtakarított út széléhez. Mivel a vastag hóréteg hőszigetel, alatta vékonyabb a jég.

Egy ekkora méretű és súlyú járműszerelvényt tükörsima jégen téli gumi és hólánc nélkül úton tartani nem egy egyszerű feladat.

Például a 60km/h szakasz végén egy derékszögű kanyar van, ezt nagyon sok sofőr kiegyenesítette és a hófalnak ütközött.

Az út során nagyon sok radarral felszerelt biztonsági autó ellenőrzi a szabályok betartását. Miattuk sokszor Magyarországon éreztem magam, mert úgy bújkálnak mint otthon a rendőrök. A sebességet nem csak így ellenőrzik, figyelik az ellenőrzőpontok között eltelt időt is. Ha a konvoj rövidebb idő alatt megtesz egy adott útszakaszt mint amennyi idő kellene hozzá a megfelelő sebesség betartásával, akkor nem csak a konvoj vezetőjét hanem minden egyes tagját megbüntetik.

Az időpont előtt fél órával jelentkezni kell a winter road (jégút) diszpécsernél, aki indítja a konvojt, és bejegyzi a számítógépbe az azonosító számokat. Másfél órás közúti vezetés után elérkezünk a jégút kezdetéhez, ott rádión be kell jelentkezni a ottani diszpécserhez aki körülbelül fél óra várakozás után engedi tovább a csapatot. Ez alatt az idő alatt ellenőrizni kell minden sofőrnek az autóját és az utánfutót. Ezután egy 7-8 órás útszakasz következik a félúton lévő táborig, addig sehol nem állhatunk meg (wc-re sem), mert az út nagy része a tavak jegén, vagy a tavak közötti keskeny földúton vezet. Ez egy nagyobb tábor ahol rossz idő esetén több száz teheratónak akár napokat is kell várakozni, itt van wc, zuhany és állandó ingyenes étkezési lehetőség. Azért építették mert ezután egy hosszabb darabon egy nagy tó jegén vezet az út, ahol semmilyen fa vagy egyéb dolog nincs ami után lehetne tájékozódni. Egy kis szél is elég ahhoz hogy a havat elkezdje hordani 1 méter magasságig az úttól, és így a kocsiból ülve semmit sem látni, csak a mozgó hófelhőket.

Folytatás hamarosan.